A szakmai fogalomtár azon oldaltípusok közé tartozik, amit vagy nagyon jól csinálnak, vagy teljesen feleslegesen. A rossz változat ismerős: egy hosszú lista, fogalmanként két mondattal, és minden definíció felismerhetően egy általános lexikoncikk átfogalmazása. Ez a keresőnek semmi újat nem mond, a válaszmotoroknak pedig végképp nem, hiszen az eredeti forrást amúgy is ismerik. A jó változat viszont nem szótár, hanem kapcsolati háló: minden szócikk összeköt egy általános szakmai fogalmat azzal, ahogyan te azt a saját munkádban használod, és onnan továbbmutat arra a szolgáltatásra, amit tényleg elvégzel.
Ez az egész írás erre az egy állításra épül: a fogalomtár akkor ér valamit, ha a saját szakmád nyelvét definiálja. Ha a szöveg bármelyik konkurensed oldalán is megállná a helyét, akkor nem fogalomtárat írtál, hanem tölteléket.
Mitől lesz egy fogalomtárból entitás-horgony?
Attól, hogy a fogalom és a te vállalkozásod ugyanabban a szövegkörnyezetben, következetesen, több helyen fordul elő, és a kapcsolatot belső linkek meg strukturált adat is megerősíti. Egy puszta definíció nem horgony. Horgonnyá akkor válik, ha a definíció mellett ott áll a saját gyakorlatod: milyen esetben találkozol vele, mit mérsz, mit dokumentálsz, mi az a döntés, amit emiatt meghozol.
Hivatalosan igazolt: a Google nyilvánosan is entitás-alapú megértésről beszél a Knowledge Graph bevezetése óta, a Search Central dokumentáció pedig kifejezetten kéri a strukturált adatot a tartalom típusának egyértelműsítéséhez. A Schema.org szótárban létezik a DefinedTerm és a DefinedTermSet típus, tehát a fogalomtár jelölésére van hivatalos, szabványos mód. A hasznos tartalomról szóló Google-útmutató szintén nevesíti az első kézből származó tapasztalatot mint értékelési szempontot.
Szakmai feltételezés: a nagy nyelvi modellek és a válaszmotorok jó eséllyel ugyanezt a szövegkörnyezeti együttállást használják, amikor egy fogalomhoz szolgáltatót vagy forrást kapcsolnak. Arról viszont nincs publikus dokumentáció, hogy egy fogalomtár mekkora súlyt kap egy ilyen kapcsolatban, tehát ez a rész maradjon feltételezés. Semmilyen fogalomtár nem garantál idézettséget vagy helyezést.
Saját tapasztalat: a fogalomtár ritkán hoz sok közvetlen forgalmat magának. A haszna közvetett, és két helyen látszik: a szolgáltatásoldalak témagazdagsága nő, illetve az ajánlatkérésekben kevesebb az alapszintű tisztázó kérdés, mert az érdeklődő már a te szóhasználatoddal érkezik. Ha ezt a két hatást nem várod el tőle, ne is építsd meg.
Hány fogalomból áll össze egy működő fogalomtár?
Tömör válasz: saját tapasztalat szerint 25-40 fogalom az a sáv, ami alatt a szekció nem áll össze rendszerré, csak egy random lista marad. Indulj 30 fogalommal, és bővítsd havi három-öttel. A mennyiség viszont sosem pótolja a mélységet: 30 alapos szócikk többet ér, mint 120 darab kétsoros.
A fogalmakat ne kulcsszókereső eszközből szedd, hanem onnan, ahol a szakmád nyelve tényleg keletkezik:
- a beérkező ajánlatkérések és e-mailek szövege, kiemelve, hol kellett magyaráznod valamit;
- a telefonos beszélgetések visszatérő kérdései, amikre már fáradtan válaszolsz;
- a saját ajánlat-dokumentumaid és szerződéseid tételnevei;
- a számláid és a munkalapjaid szakkifejezései;
- a Search Console lekérdezései, különösen a hosszú, kérdés alakú sorok;
- a beszállítói adatlapok, szabványszámok, jogszabályi hivatkozások, amiket használsz;
- a jegyzőkönyveid, mérési lapjaid mezőnevei;
- a helyi, tájnyelvi vagy szakmai zsargon-változatok, amiket az ügyfelek használnak.
Az utolsó pont a legtöbbet érő. Ha az ügyfeleid következetesen mást mondanak, mint a szakma hivatalos megnevezése, akkor az a szócikk címe legyen a hétköznapi alak, a hivatalos pedig a szövegben szerepeljen. Így mindkét megfogalmazás megtalál.
Mikor kell külön aloldal, és mikor elég egy szakasz?
Tömör válasz: külön aloldal akkor indokolt, ha a fogalomnak van saját keresési szándéka, és legalább 400-500 szó érdemi, sajátos mondanivalód van róla. Minden más esetben szakasz legyen a gyűjtőoldalon.
Aloldal mellett szól:
- a fogalomra önállóan is keresnek, nem csak a szolgáltatás nevével együtt;
- van hozzá saját folyamatod, mérésed, jegyzőkönyved, amit le tudsz írni;
- vannak alá tartozó altípusok vagy esetek, amiket meg kell különböztetni;
- tudsz hozzá kötni két-három konkrét, gyakorlati kérdést, ami nem fér el három mondatban.
Szakasz mellett szól:
- a fogalom csak egy másik fogalom elhatárolására kell;
- 120-200 szónál nincs több valódi mondanivalód;
- a magyarázat nélkül a szomszédos fogalom sem érthető, tehát együtt olvasandók;
- ritka, szűk kifejezés, amiből tíz darab van, és külön oldalanként mind vékony maradna.
Gyakorlati szabály: ha egy fogalomról nem tudsz leülni és fejből, forrás nélkül tizenöt percig beszélni, akkor nem érdemel aloldalt. Ez a legegyszerűbb vékonyság-szűrő, amit ismerek. Az aloldalak fölé mindig kell egy gyűjtőoldal, ami betűrendben vagy témacsoportonként felsorol mindent, és amelynek a szövegében elmondod, kinek és mire való ez a szótár.
Mennyi szöveg kell egy fogalomhoz, és hogyan épüljön fel?
Tömör válasz: szakasznál 120-200 szó, aloldalnál 450-900 szó a reális sáv, és mindkettőnél ugyanaz a hatlépcsős szerkezet működik. A hosszúság önmagában nem cél, a szerkezet viszont igen, mert ettől lesz a szócikk idézhető.
- Egymondatos definíció. Maximum 35 szó, önmagában is megálljon, ne kezdődjön feltétellel. Ez az a mondat, amit egy válaszmotor kiemelhet.
- Kibontás. Két-három mondat arról, mi tartozik bele és mi nem. A határok megvonása többet ér, mint a szinonimák felsorolása.
- Nálunk ez így néz ki. Ez a legfontosabb blokk, és ez hiányzik a legtöbb fogalomtárból. Írd le, hogy a te munkádban mikor kerül elő, milyen eszközzel, milyen dokumentummal, milyen időigénnyel.
- Gyakori félreértés. Egy konkrét tévedés, amivel tényleg találkozol, és a helyesbítése. Ez teszi emberivé a szöveget.
- Kapcsolódó fogalmak. Két-négy belső link a fogalomtáron belül, mindig magyarázó mondattal, ne csak felsorolásként.
- Ide tartozó szolgáltatás. Pontosan egy, legfeljebb két link a szolgáltatásoldalra, természetes mondatba ágyazva.
Hogyan linkeld a fogalmakat a szolgáltatásoldalakhoz?
Tömör válasz: kétirányúan, de takarékosan. A fogalom mutasson a szolgáltatásra, a szolgáltatásoldal pedig az első előfordulásnál mutasson vissza a fogalomra. Minden további előfordulást hagyj link nélkül.
A leggyakoribb hiba az, hogy a fogalomtár minden szócikke ugyanarra a főoldalra vagy ugyanarra a szolgáltatásoldalra mutat. Ilyenkor a linkek nem hordoznak információt, csak zajt. A másik gyakori hiba a horgonyszöveg elszegényítése: ha mindenhol az szerepel, hogy bővebben itt, akkor eldobtad azt a jelzést, amiért az egészet csinálod.
Példa a fogalom és a belső link párosítására
Vegyünk egy villanyszerelő vállalkozást, ahol három szolgáltatásoldal van: érintésvédelmi mérés, elosztószekrény felújítás, EV-töltő telepítés. A párosítás így néz ki:
- Érintésvédelmi felülvizsgálat (aloldal, kb. 700 szó) linkje a jegyzőkönyvről szóló mondatban fut ki az érintésvédelmi mérés szolgáltatásoldalra, horgonyszöveg: érintésvédelmi mérés munkahelyekre.
- Szelektivitás (szakasz, kb. 160 szó) az elosztószekrény felújítás oldalra mutat, mert ott dől el, hogy a kismegszakítók lépcsőzése rendben van-e. Horgonyszöveg: elosztószekrény átalakítása.
- Terhelésmenedzsment (aloldal, kb. 550 szó) az EV-töltő telepítés oldalra mutat, és onnan vissza is kap egy linket az első bekezdésből, ahol a főbiztosíték kapacitása szóba kerül.
Ez a szerkezet három dolgot csinál egyszerre: a látogatót a döntéshez viszi, a keresőnek megmutatja, hogy melyik szolgáltatás melyik szakmai fogalomhoz tartozik, a válaszmotoroknak pedig egy összefüggő szövegkörnyezetet ad. A visszalinkelés arányát tartsd alacsonyan: egy szolgáltatásoldalon két-három fogalom-link elég, öt fölött már a fő üzenetet hígítja.
Milyen strukturált adatot tegyél a fogalomtárra?
A gyűjtőoldalra DefinedTermSet, az egyes szócikkekre DefinedTerm jelölés illik. Ez hivatalos Schema.org típus, tehát nem trükk, hanem a szótár jellegű tartalom szabályos leírása. Egyszerű, kézzel is karbantartható forma:
{"@context":"https://schema.org","@type":"DefinedTermSet","name":"Villanyszerelési fogalomtár","url":"https://pelda.hu/fogalomtar/","hasDefinedTerm":[{"@type":"DefinedTerm","name":"Érintésvédelmi felülvizsgálat","description":"Szabványos mérésekkel ellenőrzött vizsgálat arról, hogy a védőföldelés és a hibavédelem hiba esetén valóban lekapcsol.","url":"https://pelda.hu/fogalomtar/erintesvedelmi-felulvizsgalat/"}]}
Aloldalanként pedig önálló blokkot érdemes kitenni, az inDefinedTermSet mezővel visszamutatva a gyűjtőoldalra:
{"@context":"https://schema.org","@type":"DefinedTerm","name":"Szelektivitás","inDefinedTermSet":"https://pelda.hu/fogalomtar/","description":"A védelmi eszközök olyan lépcsőzése, amelynél hiba esetén csak a hibához legközelebbi eszköz old ki."}
Hivatalosan igazolt: a jelölés szabványos és értelmezhető. Szakmai feltételezés: hogy ez önmagában bármilyen megjelenítési előnyt hoz, arra nincs bizonyíték, a Google nem hirdet gazdag találatot ehhez a típushoz. A jelölést tehát tekintsd egyértelműsítésnek, nem eszköznek. Vékony tartalmat semmilyen strukturált adat nem ment meg.
Hogyan előzöd meg, hogy vékony tartalom legyen?
Az alábbi lista minden szócikkre lefuttatható, és nagyjából két perc darabonként. Ha három vagy több pontra nem tudsz igent mondani, a szócikk vagy átírásra, vagy összevonásra szorul.
- Van a szövegben legalább egy olyan mondat, ami csak a te gyakorlatodból származhat?
- Szerepel benne konkrétum: időtartam, dokumentumnév, szabvány, mérési érték vagy eszköz?
- Az első mondat önmagában, kontextus nélkül is helyes definíció?
- Elhatárolod a fogalmat legalább egy hasonló fogalomtól?
- Van benne olyan félreértés-javítás, amit tényleg hallottál ügyféltől?
- Mutat pontosan egy vagy két szolgáltatásoldalra, beszédes horgonyszöveggel?
- Legalább egy másik szócikk visszamutat rá, tehát nem árva oldal?
- Kiveszed a cégnevet és a szolgáltatásaid nevét: a szöveg ettől értéktelenné válna? Ha nem, akkor még általános.
- Nem ismétli szó szerint egy másik szócikkedet vagy a szolgáltatásoldal bekezdését?
- Aloldal esetén elér a 450 szót anélkül, hogy töltelékmondatokat kellett volna beleírnod?
Egy tizenegyedik, kellemetlen kérdés is jár hozzá: ha ezt a szócikket a legnagyobb konkurensed kitenné a saját oldalára, feltűnne bárkinek? Ha nem, akkor a szöveg nem a te szakmai nyelvedet írja le.
Mit érdemes mérni, és mikor?
A fogalomtár lassú műfaj. Saját tapasztalat: az első értelmezhető jelek jellemzően két-három hónap után jönnek, és nem a fogalmi oldalak forgalmában, hanem a hozzájuk kapcsolt szolgáltatásoldalak lekérdezés-választékában. Ezt érdemes figyelni: hány új, hosszú kérdés alakú lekérdezésre jelensz meg, nem az, hogy hány kattintás érkezik magára a szótárra.
Négy dolgot mérj: a fogalmi oldalak megjelenéseit lekérdezésenként, a fogalomról a szolgáltatásoldalra vezető belső kattintásokat, a szolgáltatásoldalak lekérdezés-számának változását, és azt, hogy az ajánlatkérésekben megjelennek-e a szótár kifejezései. Az utolsó nem elemzőeszközből jön, hanem abból, hogy elolvasod a beérkező leveleket. Sok esetben ez a leghasznosabb visszajelzés, mert közvetlenül az értékesítéshez kötődik.
Amit ne várj: azt, hogy a fogalomtár önmagában felviszi a fontos szolgáltatásoldalaidat. A fogalomtár támogató szerkezet, nem motor. Segítheti, hogy a szolgáltatásod érthetőbb legyen ember és gép számára is, de az árazás, a kereslet és a versenyhelyzet ettől nem változik.
Források és további olvasnivalók
- Google Search Central: Structured data general guidelines
- Google Search Central: Creating helpful, reliable, people-first content
- Google Search Central: Internal links and site structure documentation
- Schema.org: DefinedTerm és DefinedTermSet típusleírás
- Google Knowledge Graph bejelentés (Things, not strings)
- W3C: JSON-LD 1.1 specifikáció
- OpenAI dokumentáció: Retrieval és forráskezelés
- Egy definíció önmagában nem entitás-horgony: a saját gyakorlatod leírása teszi azzá.
- 25-40 fogalom alatt ritkán áll össze működő fogalomtár, de a mennyiség sosem pótolja a mélységet.
- Külön aloldal csak akkor kell, ha van saját keresési szándék és legalább 400-500 szó valódi mondanivalód.
- Minden szócikk mutasson pontosan egy-két szolgáltatásoldalra, és a szolgáltatásoldal is mutasson vissza.
- A DefinedTermSet és DefinedTerm jelölés hivatalos Schema.org típus, de a jelölés nem pótolja a tartalmat.
Gyakori kérdések
Mennyi fogalommal érdemes elindulni, ha most kezdem?
Harminc fogalom jó indulás, ha mindegyikhez van saját mondanivalód. Inkább kevesebb, de mély szócikkel indulj, és havonta bővítsd három-öttel. Egy száz tételes, kétsoros lista rosszabb kiindulás, mint egy huszonöt tételes, alapos szótár.
Baj, ha a fogalom definíciója hasonlít a Wikipédia szövegére?
A definíció szükségszerűen hasonlít, mert a fogalom ugyanaz. A különbség a szócikk többi részén múlik: ha van benne saját gyakorlat, mérés, dokumentum, félreértés-javítás, akkor a szócikk egyedi. Ha csak az első mondat van meg, akkor másolat.
Minden fogalomhoz kell külön aloldal?
Nem. Csak akkor, ha van önálló keresési szándék, és legalább 400-500 szó valódi anyagod van róla. Rövidebb, elhatároló jellegű fogalmak maradjanak szakaszként a gyűjtőoldalon, ott jobban is olvashatók.
Segít a strukturált adat, ha a szöveg vékony?
Nem. A DefinedTerm jelölés egyértelműsíti a tartalom típusát, de nem pótolja a tartalmat, és nem jár hozzá gazdag találat. Először a szöveget írd meg, a jelölés utána jön.
Hogyan kerülöm el, hogy a fogalomtár elszívja a forgalmat a szolgáltatásoldalaimtól?
Tartsd a linkelést egyirányban dominánsnak: a fogalom mutasson a szolgáltatásra, a szolgáltatásoldal csak egy-két helyen mutasson vissza. A fogalmi oldalak címeit és leírásait pedig fogalmi szándékra írd, ne ajánlatkérésre, így nem versenyeznek egymással.
Mennyi idő alatt látszik bármi eredmény?
Saját tapasztalat szerint két-három hónap után jelennek meg az első jelek, és először nem a szótár forgalmában, hanem a kapcsolt szolgáltatásoldalak lekérdezés-választékában. Ez nem garancia, csak megfigyelés, és nagyban függ a domain előtörténetétől.
Források és további olvasnivalók
Ezen az oldalon a hivatalosan igazolt információt elsődleges forrásokból építjük fel; a saját tapasztalatot és a szakmai becslést mindig külön jelöljük a szövegben.